Blog


Angyal szállt el felettünk

Az úgy volt, hogy elkészült a Borzontorz és a rádió. Aztán ahogy elkészült, hát olyan öreg székelyesen hallgattunk rá egy sort. Aztán hallgattunk rá még egy sort, meg még egyet.
Aztán a hosszú hallgatás után nagy hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy nyakunkon az ősz. Aztán a korai ködben-zúzmarában egyszer csak elő-, pontosabban megrajzolódott Zeke Laci keze alatt egy új mese, a Borzontorz és a Mikulás.
Na erre ám nekiveselkedett a masiniszta is: csak úgy tologatódtak a sprite-ok, nyitogatódtak a fellegajtók, hogy nézni is tereh. Akkor aztán felfűtötte nagy sebbel-lobbal a kazánt is, dübörgött, zakatolt a Mesemasina. Száguldott hegyeken-völgyeken át az új mesével Cupertinoba. Hát, ahogy megérkezett, odamutatta az új mesét, a cupertino-i méltóságosok meg úgy megörültek neki, hogy mindjárt ki rakták a kirakatba, ide, ni:

magyarul
angolul

Fuss el véle.

No, itt van egy kis ízelítő a fellegajtó-nyitogatásból, a mek.oszk oldalán pedig akár bele is lehet olvasgatni: Borzontorz és a Mikulás.



Így írtok ti: Kedves Mikulás…

Idén – túl azon, hogy igen szorgalmas, illedelmes, szófogadó gyerekek voltunk (például sose feküdtünk le fogmosás nélkül, a cica farkát se húzgáltuk, csak nagy ritkán, és főleg a Hosszú, viszont gyakran helyesírás-ellenőriztünk a gugliban, meg ilyesmi) -, szóval idén egy igazán személyes ajándékkal készültünk, amiről azt kell tudni, hogy a Zeke Laci “mondta” tollba, a Kálloy Molnár Péter, a Kiss Eszter meg én mikrofonyba, a Hosszú meg összevissza szerelgette, végül pedig itt van, ni, a csomagban, úgyhogy tessél csak bátran rákattintani, megtekinteni, és a legszemélyesebb környezetedbe integrálni.

Ja, és még annyit, kedves Mikulás, hogy idén azt kérném, hogy legalább annyi letöltésünk legyen, hogy beruházhassunk az androidos fejlesztői környezetre, de az ellen se tiltakozom, ha ráadásnak esetleg még a kerítés is kolbászbul lesz. Köszönöm szépen.

Cippo, Vattacukor, 2011. december 6.